"Hogyan mondjam, amit érzek?"
3 egyszerű kommunikációs eszköz – és egy letölthető ajándék
Sokan érezzük, hogy meg kellene szólalnunk, ki kellene állnunk magunkért, de közben nem akarjuk megbántani a másikat. Így inkább hallgatunk, elvicceljük vagy magunkra haragszunk. Aztán pedig otthon végigpörgetjük ismét a beszélgetést a fejünkben azzal, hogy "Ó, bár ezt és ezt mondtam volna". Nem tudom Te hogy vagy vele, de engem ez az őrületbe kerget.
Pedig van középút. Alapjáraton sokaknak ismeretlen és gyakorolni kell (én is közéjük tartoztam és még mindig gyakorlom).
Ez az asszertív kommunikáció – az az út, ahol egyenesen, de tisztelettel mondjuk ki, amit érzünk, gondolunk vagy szeretnénk. Ez nagyon ijesztően hangzik, pláne ha sosem tanítottak meg bennünket arra, hogy a mi érzéseink és gondolataink is validok, DE ez a képesség tanulható és gyakorlással beépíthető az életünkbe.
De mi is az asszertív kommunikáció?
Az asszertív, vagyis önérvényesítő kommunikáció:
nem agresszív – nem támad, nem követelőzik;
nem passzív – nem hallgat, nem tűr el mindent;
őszinte, határozott és együttérző- egyszerre.Figyelj, mutatok 3 egyszerű eszközt a gyakorlatban!
1. Én-üzenetek használata
Ahelyett, hogy a másikat vádolnád ("Már megint elkéstél!"), mondd el, mit váltott ki belőled a helyzet:
👉 "Amikor várnom kell, feszültnek érzem magam, mert fontos nekem a pontosság."
2. Határozott kérés vagy visszajelzés
Fogalmazz konkrétan, mit szeretnél, ahelyett, hogy célozgatnál vagy panaszkodnál:
👉 "Arra kérlek, hogy legközelebb jelezd, ha késel, mert így könnyebben tudok tervezni."
3. Nemet mondani bűntudat nélkül
(fú, ez tudom, hogy sok embernek maga a testet öltött MUMUS - de ne keseredj el, nem vagy vele egyedül, már maga a tudatosítás is egy lépés az úton!)
A határok egészséges kijelölése kulcsfontosságú! (és TANULHATÓ!)
👉 "Most nem tudok segíteni ebben, mert pihenésre van szükségem."
👉 "Ezt most nem vállalom, de máskor szívesen."